Az egyik legnagyobb veszteség az, hogy elvesztettük a kapcsolatot azzal, amit a táj kínál. Amikor újra letérünk a kitaposott utakról, és meghallgatjuk az idősebbek történeteit, egy egyszerű levelet sokkal többre értékelünk. A papsajt nem csodaszer, mégis értékes. Megtanít arra, hogy a természet gyakran a legegyszerűbb megoldásokat kínálja a mindennapi gyengeségekre. A helyi piacokon látható, hogy aki figyel, megtalálja a régi ízeket és a hasznos növényeket. Néha elég lelassulni, leülni a mező szélére és figyelni, ahogy a nap felmelegíti a leveleket, hogy visszaadja a régi ízek emlékét.Visszagondolva arra a délutánra, amikor Márta néni egy papírzacskóval adott nekem egy maréknyi leveles zöldet, rájövök, hogy a tudás átadása apró gesztusokon múlik. Ha valaki megtanulja felismerni és tisztelettel gyűjteni a papsajtot, az nem csak egy régi receptet őriz meg, de egy olyan gyakorlatot is életben tart, amely egészséget és kapcsolatot ad a tájjal.
A teljes főzési időkért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
