Ezt a sütit 30 éve elfelejtettük, pedig dédszüleink kedvence volt

A diókrém lelke a pirítás

A diót érdemes először enyhén megpirítani a sütőben. Ettől mélyebb, karakteresebb íze lesz, ami a kész süteményben is érezhető. Miután kihűlt, ledaráltam, és egy keveset félretettem a tetejére.

A tejet, a cukrot és a vaníliás cukrot lassan összefőztem, majd hozzáadtam a liszttel elkevert darált diót. A keverék rövid idő alatt sűrű krémmé válik. Amikor langyosra hűlt, belekevertem a vajat, amitől selymes és kenhető lett. A végén egy kevés rum került bele, nem tolakodóan, inkább csak annyira, hogy kiemelje az ízeket.

Rétegezés és pihentetés

A piskótacsíkokat bőségesen megkentem a diókrémmel, majd egymásra helyeztem őket. A tetejére is jutott krém, végül a félretett pirított dióval szórtam meg.

Tálalás előtt hagytam néhány órát állni, mert tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor szépen összeérnek az ízek. Másnap talán még finomabb, de nálunk ritkán marad belőle annyi, hogy ezt biztosan kijelenthessük. Van valami megnyugtató abban, amikor egy régi recept újra életre kel a saját konyhánkban. Nem divatos desszert, nem is akar az lenni. Egyszerűen csak jólesik belőle egy szelet, főleg akkor, ha közben eszünkbe jut, honnan indult.